A maroklőfegyver rövid lőfegyver. A vizsgán jellemzően két fő csoporttal találkozunk: pisztollyal és revolverrel. A két rendszer kezelése, ellenőrzése és tipikus hibái eltérnek, ezért a jelöltnek nem elég általánosságban tudnia, hogy „kézifegyverről” van szó.
Pisztoly és revolver
A pisztoly jellemzően tárból adagolja a lőszert, és öntöltő rendszerű kivitelben a lövés után a szerkezet automatikusan újratölt. Az öntöltő pisztoly főbb részei közé tartozik a tok vagy váz, a cső, a szán, a markolat, a tár, az elsütő- és biztosító szerkezet, az irányzék, a helyretoló rugó és a különféle működtető elemek.
A revolvernél a lőszerek a forgódob töltényűrjeiben helyezkednek el. A dob forgása hozza a következő töltényt a cső vonalába. Revolvernél ezért az állapotellenőrzés központi eleme a forgódob és minden töltényűr tényleges ellenőrzése.
A revolver lehet egyszeres vagy kétszeres működésű, a dob lehet oldalra kihajtható vagy más módon nyitható, és a töltényűrök száma típustól függ. A vizsgán a legfontosabb különbség az, hogy pisztolynál a tár és a töltényűr külön ellenőrzési pont, revolvernél pedig minden dobkamrát külön figyelembe kell venni.
Elsütési rendszerek
Maroklőfegyvereknél ismerni kell az egyszeres és kétszeres működés fogalmát. Egyszeres működésnél az elsütőbillentyű főként az elsütést végzi, a kakast vagy ütőszerkezetet előzőleg külön felhúzott állapotba hozták. Kétszeres működésnél az elsütőbillentyű a felhúzás és az elsütés folyamatában is részt vesz. Sok pisztolynál a DA/SA rendszer azt jelenti, hogy az első lövés kétszeres, a további lövések egyszeres jellegű működéssel történhetnek.
Ennek nem az a vizsgajelentősége, hogy a jelölt minden típust katalógusszerűen felismerjen, hanem az, hogy értse: az elsütőbillentyű ellenállása, a kakas vagy ütőszerkezet állapota és a biztosító kezelése fegyvertípusonként eltérhet. Emiatt tilos ismeretlen fegyvert rutinból kezelni.
Öntöltő működési elv
Az öntöltő maroklőfegyver egy lövés után a lövés energiáját használja a hüvely kivonására, kivetésére, a szerkezet működtetésére és az új töltény adogatására. A konkrét konstrukció lehet egyszerű tömegzáras, rövid csőhátrasiklásos vagy más rendszerű. Vizsgaszinten a fő elv a fontos: a fegyver minden lövés után újratölt, de az elsütőbillentyű egyszeri működtetésére csak egy lövést ad le.
A működési elv ismerete azért szükséges, mert a hibák megértésében segít. Ha a tár nem adogat, a szán nem zár, a hüvely nem vetődik ki, vagy a töltény nem kerül megfelelő helyzetbe, akkor a lövőnek nem erőltetnie kell a fegyvert, hanem biztonsági eljárás szerint meg kell állnia és jeleznie kell.
Egyszerű tömegzáras működésnél a szán tömege és a helyretoló rugó ellenállása játszik meghatározó szerepet. Rövid csőhátrasiklásos rendszernél a cső és a szán rövid ideig együtt mozdul, majd a szerkezet nyit és elvégzi a kivonást, kivetést, újratöltést. A vizsgázónak nem szerkesztőmérnöki mélységben kell ezt tudnia, hanem annyira, hogy értse: a mozgó szerkezeti részek akadása, szennyeződése vagy sérülése közvetlen működési hibát okozhat.
Fő részek és rendeltetésük
A cső a lövedék megvezetésére szolgál. A szán több pisztolynál mozgó felső szerkezeti egység, amely a zárási, kivonási, kivetési és újratöltési folyamatban vesz részt. A tár a lőszereket tárolja és adagolja, de nem azonos a töltényűrrel. Az elsütőszerkezet a lövés kiváltásában vesz részt, ezért az ujjfegyelem maroklőfegyvernél különösen kritikus.
A biztosító szerkezet nem jogosít felelőtlen kezelésre. A biztosított állapot mellett is tilos a csövet emberre irányítani, és tilos az elsütőbillentyűt indokolatlanul érinteni.
A fő részekhez és kezelőszervekhez tartozhat még a célgömb, a nézőke, az adogató pálya, a kivetőnyílás, az ütőszeg, a szánakasztó, a tárkioldó és a helyretoló rugó. Ezek ismerete azért hasznos, mert a vizsgán nem elég általánosságban megmutatni „a pisztolyt”: a jelöltnek értenie kell, hol történik az adogatás, a zárás, az elsütés, a kivetés és az irányzás.
Töltöttség és töltetlenség ellenőrzése
Pisztolynál a tár eltávolítása önmagában nem bizonyítja a töltetlenséget. A töltényűrt külön ellenőrizni kell. Revolvernél a forgódobot és az összes töltényűrt kell ellenőrizni. A konkrét műveleti sorrendet a vizsgára készülő csak oktató vagy lövészetvezető felügyelete mellett gyakorolja, de az elvnek fejben tisztának kell lennie: lőszerforrás és töltényűr külön ellenőrzési pont.
A vizsgán a jelöltnek nem kapkodnia kell, hanem láthatóan és közölhetően kell ellenőriznie. Aki bizonytalan, az megáll, biztonságos irányban tartja a fegyvert, és segítséget kér.
A részleges szét- és összeszerelés is csak ellenőrzött, ürített állapotú fegyverrel, oktató vagy vizsgáztató utasítása szerint értelmezhető. A cél nem a gyors szétszedés, hanem az, hogy a jelölt felismerje a fő részeket, tisztában legyen a fegyver állapotával, és összeszerelés után ne hagyjon ellenőrizetlen vagy működésképtelen állapotot.
Hatásos lőtávolság és hatásmód
A maroklőfegyver hatásos lőtávolsága jellemzően 25-50 méter körüli tartományban értelmezhető, de ez nem jelenti azt, hogy a lövedék ezen túl veszélytelen. A lövedék energiája, pályája és veszélyes távolsága lőszertől, fegyvertől és környezettől függ.
A hatásmódot a lőszer, a lövedék kialakítása, a találati hely és a célközeg együttesen határozza meg. Vizsgaszinten a lényeg: maroklőfegyverrel is csak biztonságos háttér és szabályos lőtéri környezet mellett lehet lövést leadni.
Vizsgaszinten külön kell választani a célzott, hatásos lőtávolságot és a veszélyes repülési távolságot. Maroklőfegyvernél a gyakorlati lőtávolság sokkal kisebb, mint a golyós hosszú fegyvereknél, de a lövedék akár több száz méteres, kedvezőtlen körülmények között ennél nagyobb veszélyzónát is jelenthet. A rövid fegyver nem „rövid veszélyt” jelent.
Maroklőfegyver-hibák
A tárhibákat, adogatási hibákat, szánhibákat, elcsettenést, kivetési hibát és más akadályokat biztonsági helyzetként kell kezelni. A vizsgázónak nem fegyvermesterként kell ezeket javítania, hanem biztonságosan felismernie, hogy a fegyver rendellenesen működik.
Tárhiba lehet, ha a tár nehezen illeszkedik, kiesik, nem adogat, sérült vagy szennyezett. Szánhiba lehet, ha a szán nem zár, nem marad hátul, akad vagy rendellenesen mozog. Elcsettenésnél a legfontosabb a biztonságos irány és az, hogy a kezelő ne fordítsa a fegyvert kíváncsiságból maga vagy más felé.
A hibák oka lehet szennyeződés, sérült tár, gyenge táradogató rugó, hibás lőszer, kopott vagy sérült kivonó, helytelen fogás, nem megfelelő kenés vagy szerkezeti meghibásodás. Különösen veszélyes jelenség, ha a kakas vagy ütőszerkezet rendellenesen követi a szánt, illetve ha a fegyver az elsütési szándéktól eltérően működik. Ilyenkor a fegyvert nem szabad tovább használni, hanem biztonságos állapotba helyezés után szakemberhez kell fordulni.
Önvédelmi viselés sajátosságai
Önvédelmi célú maroklőfegyvert csak az arra jogosító engedéllyel és a jogszabályi korlátok között lehet viselni. A viselés jellemzően rejtett, a véletlen elsülés ellen biztosított módot és folyamatos kontrollt kíván. A fegyverviselés nem azonos a szállítással, és nem igazolja a fegyver indokolatlan elővételét vagy fenyegető mutogatását.
Önvédelmi fegyvernél különösen fontos, hogy a jogosult a jogi feltételeket, a biztonságos hordmódot, az okmányviselési kötelezettséget és a használat büntetőjogi következményeit együtt értse. A fegyver nem konfliktuskezelési eszköz, hanem csak kivételes, jogilag szigorúan értékelt helyzetben kerülhet elő.
Tévhitek és gyakori hibák
„Tár ki, fegyver üres.” Nem. A töltényűrt külön ellenőrizni kell.
„A revolver egyszerűbb, ezért kevésbé kell ellenőrizni.” Nem. Minden töltényűrt ellenőrizni kell.
„Az akadályt gyorsan meg kell oldani, hogy ne akadjak meg a vizsgán.” Nem. A gyorsaságnál fontosabb a biztonságos megállás, jelzés és oktatói vagy vizsgabizottsági utasítás követése.
Jogszabályi háttér
- 2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről.
- 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet.
- 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet.